Botond beszéde nagyon nehezen kezdett érthetővé válni. Mondott sok mindent, de csak a testvére értette meg. Őt kellett tolmácsnak hívni. Ahogy nőtt, egyre nagyobb lett a probléma, mert egyre összetettebb, bonyolultabb dolgokat szeretett volna elmondani nekünk, vagy az óvodában. A szokásos vizsgálatokon átesett, mint később kiderült valószínűleg náthás lehetett, hogy nem derült ki a problémája, amiről soha nem is hallottak a szülei: túlhallás. Ha előbb kiderült volna, nem kellett volna logopédiai oviba menni, majd logopédiai iskolába. A Két Kéz alapítványnál egy tíz napos hallásébresztésen vettek részt, és rohamosan javulni kezdett a beszédje, ami a túlhallástól nem tudott szépen kialakulni
