Még a téli akciós vásárlási lehetőségeket kihasználva szerettem volna venni egy irhakabátot. Ezért ahelyett, hogy a körbejártam volna a várost, inkább beültem a szobámba, és beizzítottam a gépemet. Nem volt nagy kunszt, csak annyi volt az egész, hogy rákerestem az irhakabát szóra, és már a célegyenesben is voltam. Jöttek a honlapok sorban egymás után, csak választanom kellett a jobbnál-jobb és a kevésbé jó modellek között. A kevésbé jókat hanyagoltam inkább, és a jók közül próbáltam választani olyan fazonokat, amelyek tetszettek. Egy fél órás keresgélés és nézelődés után 3 üzlet akadt fenn a rostámon. Abban maradtam magammal, hogy ezekbe elmegyek, és fel is próbálom az irhakabátokat. Nem szerettem volna úgy járni, mint az egyik barátnőm, aki nem kalkulálta bele a választásába, hogy ő egy cseppet alacsonyabb és szélesebb, mint a képen látható modell, és kicsit másképp állt rajta álmai kabátja. Belefogyni még talán bele tudott volna, de a kb. tizenöt centit még csizmasarokkal is nehéz lett volna pótolni. Ráadásul még utálja is a magas sarkú cipőket. Úgyhogy fogta magát, és egy telefonhívás után visszavitte a modell lány kabátját, és választott magának egy testhez állóbbat. Én nem ugrasztottam a futárszolgálatot, hanem elballagtam az üzletekbe. A másodikban meg is vettem az irhakabátomat.
